újra kapható
Januárban már megrendelhető Tüskés Tünde legújabb könyve a Kárpát-medencei szalmafonó hagyományokról. (A szalma - a gabonaszár felhasználása a Kárpát-medencében) Ízelítő a könyvből:
BEVEZETÉS
A magyar nyelvben a kenyeret adó búzának szeme van, s csak akkor mondják magnak, ha vetőmag. A szemes gabonát általában "életnek" hívja az ezredévek óta főként kenyérrel táplálkozó magyar. A gabona tehát nagy megbecsülésnek örvendett régen, s ma is. A gabona szárából lett szalmáról azonban, közmondásaink tanúsága szerint, másként gondolkodtak: Egy szál szalmát se tesz keresztbe;szalma legény, arany leány;nem szalmaszál, hogy elhányd; szalmatűznek szene is hitvány - mondták, s kitűnik, hogy a szalma, szinte minden esetben az értéktelent, a hitványt, az eldobandót, a lebecsülendőt, a semmire se jó anyagot, embert, helyzetet szimbolizálja. Természetes volt, hogy az ember a környezetében könnyen hozzáférhető anyagba lássa bele ezeket a tulajdonságokat. Pedig ha széjjelnézünk a paraszti háztartásban, a szalma felhasználásának számos módját láthatjuk, nem csak az udvarban, hanem a mindennapi életükben is. A parasztember leleményességét mutatja, hogy az értéktelennek tartott szalmának is ezernyi funkciót, felhasználási módot talált.
Könyvünk megkísérli nyomon követni, hogyan alakult, fejlődött, változott a szalma "felhasználása" a Kárpát medencében a 20. században. Milyen folyamatok hatására vált a gabonaszár több kézműves-mesterember megélhetését biztosító alapanyaggá, s napjainkban fiatalok, alkotó emberek művészi kifejezésének ihletőjévé és forrásává. Hogyan él tovább a tradíció az anyagban, a formában, s hogyan válik ez az egyéni önkifejezés eszközévé. Miért érzi úgy a mai ember, hogy a szalmát újra fel kell fedezni, miért gondolja fontosnak, hogy a régi formákat meg lehet és kell tölteni új tartalommal, miért és hogyan váltak a régi szokások mai életünk szerves részéve, s miként alkot ma több száz szalmafonó a saját és környezete örömére ebből az aranysárga fényű, törékeny anyagból. Könyvünkkel szeretnénk hitelesen bemutatni, hogy az igényességből elindult megújhodása a népművészet és kézműves kultúrának, a szalmafonás területén nem lett múló divat. Az iparművészet irányába történt érzékelhető elmozdulás nyitottabbá tette az alkotókat és a népművészetről egységben gondolkodókat. Fölismerik és követik a népi kultúra hagyományából megőrzött formát, szerkezetet, anyagtiszteletet és évezredes tapasztalatot, de ezekből a törvényekből fölismerték a 21. század emberének korszerű igényeit is.
A szalmafonás történeti áttekintésén túl könyvünk gazdagon illusztrálja a hagyományok tovább élésének lehetőségeit és realitását. Megkísérlünk bemutatni egy olyan alkotófolyamatot, melyben a magyar népművész, a kor funkcionális és esztétikai igényeit is színvonalasan képviselő iparművész, a gyermekek esztétikai nevelését és a természet tiszteletét fontosnak tartó pedagógus és szülő, valamint a szépnek, a felfedezésnek örülni tudó gyermekek is otthon érezhetik magukat. A hagyományaink előtt tisztelgő, a jövőbe bátor alkotókedvvel néző olvasót erre a közös felfedező útra invitáljuk.
