Modern kolostormunkák
A kolostormunka (más néven apácamunka) olyan vallásos kegytárgy, amelyet szerzetesnők készítettek a barokk korban és a későbbiekben is, míg a szalma mint anyag a népi iparművészetben és bizonyos intarziás díszítésekben (például bútorokon, dobozokon, képkereteken) jelenik meg.
A kolostormunka jellemzői
- Készítők: Főként zárdákban élő szerzetesnők alkották a személyes áhitat vagy templomok számára.
- Díszítés: Gyakran használtak sodort fémszálakat (polion), selymet, bársonyt, gyöngyöket és üvegpasztát.
- Központi elem: Egy-egy szentkép, ereklye vagy viaszból készült másolat köré épült a finom díszítés.
