Kultikus tárgyak 1.
Isten szeme (Magyarországon sokan pókfonásként ismerik):
Az Isten szeme sokkal több, mint egy szép színes forma, amire jól esik ránézni. Sokkal inkább a teljesség, az egység, a harmónia kifejezője. A keresztény hagyományban az Isten szeme az Isten jelenlétére utaló, az Isten tökéletességének és mindentudásának antropomorf szimbóluma. Kifejezi az Isten gondviselő oltalmát és mindent látó tekintetét is.
A hagyomány szerint a közép-mexikói kietlen hegyvidék huichol őslakosai készítettek először fonalból egy teljesen egyszerű, 2 keresztbe rakott fadarabra csavart rongy vagy fonal Isten szemét, melynek spirituális jelentése az ismeretlen meglátásának és megértésének a vágya volt. Az indiánok zarándokútjaik mentén sok száz ilyen istenszemet tűztek le, hogy védje, vezesse, vigyázza őket útjukon és egész életükben. Házaikban az ajtó fölé, mint keresztet, házi áldást tették, ill. sokan talizmánként is maguknál hordták.
A motívum népi felhasználásának legszebb példái Magyarországon a parasztházak napsugaras házoromzatainak díszítéseként láthatók. A 19. században e fenyőintarziás díszítések a homlokzatok mellett más hangsúlyos helyeken: például kapubejáraton, utcaajtón, kemencék nyílászáróin, vízimalmokon, de még a köztereken is jelentkeztek, mindenütt oltalmazó, gonoszűző célzattal: az
„Isten szeme” megvédi a várost a járványtól, pusztulástól, a jószágot a betegségtől, rontástól, a kapukra elhelyezve távol tartja a portától a rosszat akaró embert.
Isten szemét szinte minden fonható, tekerhető anyagból, így szalmából is készítenek a világ számos országában. Afrikában kalitka a neve, amely megfogja az ártó szellemeket és védi a házat.
Szentképek: Horváth Tiborné több szalmamunkáján találkozunk Szent Erzsébet ábrázolással, a kenyérből rózsákká lett csoda képi megjelenítésével, gyertyán, terítőn. A munkák különlegessége a festett szalma rátétes alkalmazása a különböző felületeken és a rátét kombinálása fonatokkal.
Kultikus tárgyak 2.
A keresztény népi vallásosság egyik tipikus tárgya a házi áldás, mely szakrális térré kívánja tenni az emberek otthonait az által, hogy Isten védő, óvó szeretetébe ajánlja a házat és lakóit. A tárgyaknak nem csak áldó, hanem első sorban védő funkciója van, véd a rontás, a gonosz szellemek, a betegség ellen. Magyarországon a házi áldások elterjedése a barokk korra tehető és német ill. osztrák mintára honosodott meg, első sorban grafika vagy hímzés formájában. Leggyakrabban a szenteltvíz tartó mellé tették. Általánosan ismert szövege: Hol hit, ott szeretet, hol szeretet ott béke, hol béke, ott áldás, hol áldás ott Isten, hol Isten ott szükség nincsen.
Házi áldásként kapta a gyűjtemény a holland házoromdíszt, a csillagos amerikai búzadísz és az ausztrál nemzeti jelképet feldolgozó munkát is.
Kultikus tárgyak 3.
Életfa: ősi és misztikus szimbólum, amely a történelem hajnala óta ismert az egész világon. Az élet fája megtalálható minden civilizációban a majáktól a keltákig, a buddhizmustól az északi mitológián át a kereszténységig. Az életfát világfának, vagy az élet fájának is nevezik, és közös bennük az az értelmezés, hogy az életfa összeköti az eget és a földet, a fizikai és a spirituális világot.
Az Életfa az újjászületésnek és az örök körforgásnak, tehát magának az életnek a szimbóluma, mivel a fák télen elveszítik leveleiket és halottnak tűnnek, de ez az új élet kezdetét és az újrakezdést jelképezi.
Az Élet Fája a zsidó vallásban és a kereszténységben azonossá vált a Tudás Fájával, és a Biblia nyitó és záró fejezetében is megjelenik (1Mózes 2-3 és Jelenések könyve 22). Képi ábrázolásain a fát gyakran díszíti emberpár, szív, virág és madár.
Földanya: Démétér (görögül Δημήτηρ, annyi mint „Földanya”) a görög mitológiában a földművelés és a termékenység istennője. Az ő segítségével hozott termést minden növény, ő érlelte meg a gyümölcsöket és ő készítette fel a kalászokat az aratásra. Démétér tanította meg az emberiségnek a földművelés művészetét, ő adta az ekét az embereknek és ő mutatta meg a vetés, illetve veteményezés tudományát is az emberiségnek.
Démétért általában komoly nőként ábrázolták hosszú tógában. Jobbjában tartotta termést hozó botját, amellyel olykor végigsuhintott a termőföldek felett. Baljában gyümölcskosarat vagy búzakalászokat tartott. Gyakran ábrázolták sarlóval a kezében. Fejét fonott kalászkoszorú díszítette. Rómában Ceres, Egyiptomban Izis néven tisztelték.
Esőcsiga, borona: a legelterjedtebb aratási díszek, melyeket a mestergerendán őriztek, hogy védje a házat és lakóit a bajtól, betegségtől, majd a kalászokból kimorzsolták a magokat és, hogy tovább éljen a termékenység szelleme összekeverték a vetőmaggal, így reméltek jó termést a következő évben is.
Kultikus tárgyak 4.
A szalmából készíthető tárgyakat három nagy csoportra lehet bontani: használati tárgyak (kalap, szakajtó), dísztárgyak (szív, virág) és kultikus tárgyak. Ez utóbbiak valamilyen szimbolikus jelentéssel bírnak, egy kultuszhoz, ünnephez, szertartáshoz kapcsolódnak, s tisztelet övezi őket. Ezért kerültek ebbe a tárlóba a korona, a koronázási jelképek és a szentségtartó interpretációk, valamint különböző címer megfogalmazások.
Koronázási jelképek: Csáki Ildikó (Ágasegyháza)
Koronák: Virág Erzsébet (Szabadka), Jozefa Skenderovic (Szabadka) és Tüskés Tünde (Budapest) munkái.
Szentségtartó: Mészárosné Varju Angyalka (Kartal)
Címerek: Szabó Karolina (Győr)
Kép: Az ünnepi asztal körül