A svájci szalmaipar az 1600-as évekre megy vissza, amikor Aargau tartományban Schienhüte névre hallgató kalapokat készítettek. Bár a csomózott kalapok (Röhrlihüte vagy Spitzhüte) eredetét homály fedi, a történészek, ennek az un. Yeddo kalapnak a megszületését az 1700-as évekre teszik. Egy kalap elkészítéséhez kb. 2500-3000 csomót kötnek. 1758-ban született Jacob (Jacques) Isler Wohlenben, aki a régió szalmaiparának a megteremtője és úttörője lett. 1786-ban nyolc kalapforgalmazó megalapítja az első kereskedelmi vállalatot a Freiamt, emely a szalmaipar központi irányítója lesz. 1806-ban elindul az első fonóiskola Aargauban, ahol a legjobb minőségű freiburgi búzaszalmát dolgozzák föl. Az 1800-as évek első felében elindul az új európai piacok keresése és 1836-ban megkezdődik az amerikai export is. Föltalálják a szalma szövőszéket, melyen a széles szalagok, bordűrök készülnek selyem, kender és lószőr felvetőszálra. A fonatkészítő gépet Franciaországból hozzák. Az 1840-es évekre Svájcban 40-50000 ember dolgozik a szalmaiparban. Elkezdik a szalmazsinór (Schnürli or Drähtli), a szalmagyöngyök és más lapokból kiütött motívumok gyártását Freiamtban. A leghíresebb, legszebb és legdíszesebb szalmacsipkéket az 1830-80-as években készítik. Az 1850-es években a háziipar gyáriparrá alakul át, és 1852-ben a wohleni M. Bruggisser and Co. Firenzében, a Jacob Isler and Co. pedig New Yorkban nyit leányvállalatot. A pamut felvetés az 1860-as években terjed el.
A szalmafonás módszerét az 1870-es években a kínaiak is megtudják. Ettől kezdve rohamosan csökken a szalmafonat és a szalmakalapok ára, az európai szalmaipar hanyatlásnak indul. A svájci ipar a díszek gyártásával éli túl a versenyt. A kalapárusok mintalapokon un. mustralapokon mutatták be a legújabb fonatokat és díszeket, a potenciális vásárlók ebből választhatták ki a következő szezonra készülő kalapjukat.
A 20. században a természetes szalmát egyre inkább fölváltják a szintetikus rostok, melyeket már gépek fonnak. A svájci szalmakalap utolsó virágkorát az 1920-as években élte, amikor a Fischer and Co. csomózott technikával a nagyon divatos lapos tetejű férfikalapokat készítette. Az utolsó szalmakalapgyár, a Merz & Co, Menzikenben (Aargau) 1988-ban zárta be a kapuit. Ma már csak néhány kisebb, családi vállalkozás készít szalmakalapot és kalapdíszeket
A Freiämter Stroh Museumot 1976-ban alapították Wohlenben. Az ő ajándékuk a kiállított mustralapok. A bordűrök lószőrre készültek, az egyébkalapdíszek préselt vagy fém kiütővel készített munkák.