Svájci szalmacsipke
Bár a szalmával dolgozó mesterek és művészek ma már szinte az egész világon használják ezt a technikát, a szalmacsipke és egyéb hasított szalmából készült díszek eredetileg Svájcból terjedtek el. Az 1840-es években feltalált szalmasodró eszköz (Schnürlirädli) forradalmasította az addigi szalmafonást és kalapkészítést: két rozsszalma hasítékból cérna vékonyságú, erős sodratot (Schnürli vagy Drähtli) tudtak készíteni, melyet takácscsomóval végtelenítettek. A fehérített, majd megfestett sodrattal paszomány, csipke vagy makramé csomózásos technikákat alkalmaztak, amellyel sok féle motívumot, levelet, virágot stb. készítettek. Később a szalmához manilai kendert, lószőrt és egyéb anyagokat is társítottak, így készültek a széles bordűrök. A benedvesített sodratot különböző számú tűn csavarták körbe, így születtek a virágok, de a hasítékokkal sok egyéb változatos mintát tudtak készíteni. Néha vékony fémszállal tették alakíthatóvá a mintát, máskor a föltekert hasítékot egyszerűen cérnával összekötötték, esetleg megragasztották. Téves lenne azt gondolnunk, hogy a svájci technikához csak hasított szalmát ill. szalmasodratot használtak. Vékony szalmaszálból szögek köré levelet hajlítottak, illetve a kilapított és papírra ragasztott szalmából fém eszközökkel különböző lapos formákat, gombokat ütöttek ki. A lapokból préseléssel vagy dombornyomással is készítettek mintákat. Kalapdíszeken kívül ezzel a tecnikával készítettek brossokat, kitűzőket, ruhaszegélyeket, esernyő- és legyező díszeket, még tüll fátylat is.
Forrás: https://www.hatplait.co.uk/swiss-straw-work Veronica Main