Szalma a háztartásban 1.
A szalma értékét leginkább abból láthatjuk, hogy mi mindenre használták azt elődeink. A leleményességük bizonyítékai tárulnak elénk, ha megnézzük a paraszti háztartás mindennapi munkájában alkalmazott szalmatárgyakat. A szegénység kényszere olyan ötleteket hívott életre, melyeket a modern technika sem tud jobban megoldani. Kihasználták az anyag puhaságát, csavarhatóságát, kötőerejét, tartósságát stb. Díszítő funkciója kevés, de haszna annál nagyobb volt.
A szalma a paraszti háztartásban mindig kéznél volt. Nem kellett külön erőfeszítést tenni a gyűjtéséért, feldolgozása nem igényelt különösebb szakértelmet ill. szerszámokat. Nagy részüket a téli mezőgazdasági munkák szüneteiben házi munkaként maguk a gazdák elkészíthették, akik a háztartás szükségletét tartották első sorban a szemük előtt.
A szalma a gabona „mellékterméke”. S mivel a paraszti életforma és gondolkodás egyik jellemzője, hogy igyekszik mindent fölhasználni, kevés dolgot ítélt fölöslegesnek. A parasztportákon szinte alig született szemét, még az is legtöbbször fűtőanyagnak számított. A megtalált funkciókat az élet kínálta az embereknek. Leleményességgel, kézügyességgel, a szükség adta kényszerből mindennek megtalálták a felhasználási módját.
A szalma aratás után, csépléskor „született”, de csavart szalmakötelet használtak már a kévék átkötéséhez is. Hasonló szalmakötéllel szorították le a tető zsuppjait, a nádkunyhókat ezzel erősítették meg szél ellen, s az istállóban a lovakat elválasztó strajfokat is szalmából csavarták. Erdélyben sok helyütt az út menti kereszteket is ilyen szalmakötéllel díszítették.
A szalmát megmunkálás nélkül a következőkre használták:
– állat alá alomnak,
– vert/vályog fal (sárgaföld+víz+szalmatörek – a búzaszemet takaró kis burok) Nagyon jó hőszigetelő. A vert falu házak külső tapasztásához törek helyett kevés tehén trágyát tettek.
– föld közelben érő gyümölcs pl. eper alá tették, hogy ne verődjön föl a sár, ha esett az eső.
– derékalj, párna, egyéb tárgyak kitöméséhez (pl. madárijesztő, kiszebábu),
– szállításkor üveg, cserépedény, vásári portéka vagy sajt közé, hogy a rázkódáskor ne törjenek össze.
– begyújtáshoz, s ha még nem volt igazán hideg, de néha fűtésre is.
– szívószál (gyereknek és betegnek),
– jégverembe szigetelésre (a télen vágott jeget szalmával bélelt veremben tárolták, mert jól szigetelt),
– zöldségverem bélése (fagy ellen),
– disznóvágáskor égő szalmával pörzsölték le a leszúrt állat szőrét,
– szalmabála (céltábla),
– állatok patáira kötötték télen csúszásgátlónak,
– koszorú-alapot kötöttek belőle temetésre,
– hullámverés ellen bálába kötve,
Megmunkálással készült használati szalma tárgyak:
– tetőfedés
– melegágy szövet
– redőny
– lábtörlő
– futószőnyeg
– aszaló tálak
– tároló edények (szakajtó, véka, szapu, zsombor, kubuc stb.)
– gyerekültető
– bölcső
– puttony
– edény alátét
– méhkas
– tyúkültető
– papucs, csizma
– kalap
Szalma a háztartásban 2.
A szalmacsomók megmunkálás nélküli felhasználásának egyik legegyszerűbb példája a holland klumpabélés, ezzel tették puhábbá, hordhatóvá a kemény facipőt.
Ennél sokkal több figyelmet és előkészítést igényelt a Tápén készült székülőke, mely létrejöttét annak köszönhette, hogy a hagyományosan gyékénnyel vagy sással befont ülőkét készítője nem tartotta elég szépnek, fényesnek, előkelőnek, s ezért a barnás-zöldes fonatot még becsavarta hasított szalmával. Így az sokkal fényesebb, „aranyosabb”, szebb lett, és festett szalmával még mintát is tudtak rá tenni.
Szalma a háztartásban 3.
A szalmahurkákból mogyoróvessző hasítékkal készített tárolóedényeken kívül un. spirális fonással üvegeket is befontak, lapos fonatból edényalátéteket is varrtak, sőt olyan díszes kínáló dobozokat is készítettek, melyben varrókészletet, esetleg bonbonokat tartottak. Ezek a munkák jól mutatják, hogy készítőik hogyan alakították át a hagyományos technikákat modern használati tárgyakká.
Tárolóedény: Gregor Balázs (Nagykörü)
Befont üvegek: Antal Borbála (Szolnok)
Szarvasos edényalátét: Szász Berei Vilma (Bözöd)
Dobozok: Csáki Ildikó (Ágasegyháza)