Ír Szent Brigitta (kb. 451 – 525), régi nevén Brigida, Breda, Írország egyik legismertebb védőszentje, Szent Patrik és Szent Kolumba mellett. Ünnepnapja február 1. az ír hagyomány szerint a tavasz első napja.
Úgy tartják, hogy az V–VI. század fordulóján élt, s egy tölgyfa alatti cellában remetéskedett. Azon a helyen épült a híres Kildare „Tölgyfahajlék” kolostor.
Brigitta (ír nyelven Brighid) jelentése: „ragyogó, fennkölt”, illetve „erős”, hasonlóan a német Berthához (ónémet Beratha). Az utóbbi a téli napfordulatnak, a fény születésének istennője volt a germánoknál, s eredetileg Brighid is hasonló tisztséget viselt a kelta panteonban. A legfőbb istennőháromságot személyesítette meg. Ő volt a tűz, a tűzhely és kovácsolás; az otthon és a szülés, a kutak, a gyógyítás és a varázsszavú költészet védnöke.
Legendája szerint, – Szent- Brigitta (Brigida), az istenfélő szűz látva, hogy közeleg eljegyzésének ideje, kérte az Urat, küldjön rá valamilyen testi hibát, hogy legalább ily módon elkerülhesse a kérők tolakodását. Ekkor az egyik szeme megpattant, és kifolyt.
Pannonhalmán is őriznek egy Legenda Aurea Sanctorum című ősnyomtatvány 1482-es ausburgi kiadását, melyben Szent Brigittát ábrázolják.
Szt. Brigitta kereszt: a hagyomány szerint apja, vagy valaki más halálos ágya mellett talált sásból/gyékényből fonta, s hitét látva a haldokló megtért.
Négy szárú keresztet hagyományosan száranként 7-7 szálból fonják, a 28 februári napra gondolva.
Az ajtó fölé akasztva megóvja a házat és a családot a bajtól, tűztől, rossz szellemektől és szerencsét hoz.